Tizenegyedszer is – „VIVA SANTANA!”
Santana ezúttal is megőrizte sok jó tulajdonsága és szokása közül azt, amit a koncertlátogatók különösen nagyra értékelnek, és amely a műfaj képviselői között igencsak ritka: a pontosságot. Mindössze tíz perces késéssel érkezik a színpadra, többségükben régóta jól ismert zenésztársaival együtt.
A hangulat a korábbiakhoz képest kicsit később éri el a koncertjein megszokottat. Egy kissé fura és ismeretlen, kesze-kusza indítószám után felcsendül legutóbbi, más rock-hírességek szerzeményeit „santanás” hangszereléssel tartalmazó albumáról az AC/DC egyik slágere, a „Back in Black”. Azonban Carlos is megérzi, hogy a publikum az igazi Santanát akarja, aki Woodstockban meghódította az egész zenei világot, ezért szokatlanul korán, negyedik számként megszólal az emblematikus „Black Magic Woman”, amelynek második részét, közismerten a fiatalon elhunyt magyar-amerikai gitáros, Szabó Gábor jegyezte, és akiről Carlos természetesen ismét nagy szeretettel emlékezett meg. Egyben szorgalmazta, hogy Budapest emeljen szobrot e híres szülöttjének, mondván, ha Jimi Hendrix szobrot kaphatott Seattle-ben, úgy Szabó Gábort miért ne illethetné meg szülővárosában hasonló megtiszteltetés. Valljuk be: igaza van!
A „Black Magic Woman”-t – akárcsak Santana leghíresebb lemezén, az „Abraxason” – természetesen az „Oye Como Va” követi. A koncert hátralevő részében pedig a korai 70-es évek és az évezredforduló dallamai csendültek fel, a közönség teljes megelégedésére. A „Jingo”, a „Soul Sacrifice”, a „Batuka”, a „No One To Depend On” vagy az „Evil Ways” éppúgy magával ragadta a publikumot, mint a „Smooth”, a „María María” és a „Corazón Espinado”. No, és az „Europa” sem maradhatott el…A program tehát különösebb meglepetéseket nem tartalmazott, kivéve, hogy Carlos Santana koncertje keretében bemutatta újdonsült, második feleségét, Cindy Blackman-t, aki ütőhangszeresként is jegyzett és elismert művész, és saját albumot is megjelentett már. Cindy természetesen beszállt a programba két szám erejéig, és fergeteges dobszólójával is bizonyította muzsikusi képességeit, emellett magával, ragadó, vonzó és kedves egyéniséget ismerhettünk meg benne.
Santanáék végül két és fél órás programot követően távoztak a színpadról. Ez, figyelembe véve Carlos 64 életévét, fizikai értelemben véve is nagy teljesítmény. „Csak” a szokásos formájukat hozták, minden szempontból tökéletes, egyben szívhez szóló produkciót nyújtottak, és amely bizonyította: Carlos Santana, no és együttese, a nemzetközi könnyűzene legcsodálatosabb és legtartósabb állócsillaga, amely nem ismer sem generációs, sem zenei, sem országhatárokat. Reméljük, hogy hamarosan újra láthatjuk Budapesten Carlosékat.
See you soon és hasta luego!Baktai Erik